Van az úgy, hogy igazából nem is hazudunk. Csak egy picit áthangoljuk a történetet és megteremtjük a magunk igazságát. Megmagyarázzuk, amit helytelenül tettünk. „Ez most kivételes helyzet volt.” „Mindenki így csinálja.” „Nagy volt rajtam a nyomás.” Az önigazolás nem bűn, az elménk épségét őrizzük vele, mert az állandóságra, a megmagyarázhatóságra elemi módon szükségünk van. De ugyanakkor veszélyes üzem: a tragikusnak bizonyuló önigazolás is apróságokkal indul. Végül elfelejthetjük, hogy néz ki az igazság és hogy kik vagyunk valójában. Mert az önigazolás az önismeret ellentéte. - Hogyan ismerjük fel? - Hogyan működik és mihez vezet? - Megfordítható-e, ha mélyre jutottunk a mocsarában? Ezekről a mindannyiunkat érintő kérdésekről szól az előadás.